Ritkán találkozik az ember egy élő legendával, és még ritkább az, hogy egy futó pillantáson kívül több jutna ebből. Nekem szerencsém volt; tegnap részt vehettem Jankovics Marcell előadásán és közvetlen közelről hallgathattam mit gondol a nagyszentmiklósi kincs 2-es számú kancsójának díszítőelemeiről. Milyen következtetéseket von le a mintákból, és arról, hogy ezeket tulajdonképpen a 4 évszak szimbolikáját hordozzák, annak ellenére, hogy direkt utalás mai szemmel már nincs erre. Az előadás után kérdéseket lehetett feltenni. Ez viszonylag nehezen indult be, de mikor a munkásságára került sor, akkor sokkal kötetlenebbé vált a kapcsolat az előadó és a közönsége között. Itt már nem elméletek voltak, tények, hogy van egy ember aki felnőtteknek akart rajzfilmet készíteni, de igazából csak a gyermekek értették meg, hogy mit akar kifejezni. Volt egy kulcsmodat is: azért tetszik, mert olyan színeket és efektusokat használ ami a gyermeki álmokkal rokon. Ezt egy felnőtt ember már nem igazán tudja átérezni. Én is kérdeztem: úgy is foglalkoztatott ez a dolog már 7 éves korom óta. Akkor meg voltam győződve, hogy a Magyar népmesék sorozat egyik epizódja, amiben a TSZ-ben volt egy méhészet, hát enyhén szólva is politikai kérésre let legyártva. Legnagyobb megdöbbenésemre nem ment bele abba, hogy igen ez történ, meg kellett csinálni, stb. Mint amit már hallottunk ilyen történések során számtalanszor. Elmondta ez egy igazi mese volt a Hargitán, és úgy gondolta, hogy hiába "modern", mivel az élő nép mesevilágának a része, ezt is meg kell valósítani és kicsit sem bánja, hogy így alakult. Részemről köszönöm az őszinteségét, ezzel a mondatával lett számomra teljesen hiteles és igaz ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése