Bécs újra

Elsősorban a tavalyi élmények hatására ismét sikerült eljutnunk Ausztria szép fővárosába, Bécsbe. Idén az apropót az utazásra az adta, hogy a Völkerkunde múzeumba hozták Tutankhamun fáraó kincseit egy nagyszabású kiállítás keretében. A "szokott" társaságunk (Frodó, Marcsi, Nilsco és én) ismét korán kelt, hogy felszálljunk a Zala Volán buszjáratára. Szerencsére annyi társasutazó volt, hogy két buszt kellett indítani, így megúsztuk az egy évvel ezelőtti, zalaegerszegi átszállásos mizériát. Saját, jó helyünkön utazhattunk végig. 3 óra buszozás után elértük az első célt, Schönbrunnt. Mivel ezt már tavaj megtekintettük, ezért most a park felé vettük az irányt. Ez még mindig gyönyörű, Frodó egy nagyon rövid nézelődés után "nekiindult" a hegynek, futólépésen a Gloriette felé. Simán előzgette a profinak mondható botos, vagy botnélküli kocogókat. Mire Nilsco meg én utolértük, már visszafelé jött. Némi gyermeknevelés után, családilag felmentünk gyönyörködni a panorámában. Minden részletében körbefényképeztük a területet. Találkoztunk egy komplett kacsaalakulattal, valamint egy barátságos mókussal is.

Kis nézelődés után, már a többiek is jöttek, így árnyba vehettük a belvárost. Itt már látszódott, hogy az Foci EB átvette a város arculatának irányítását. A Museums Quarter előtt az Adidas szponzorálásának köszönhetően, a résztvevő országok focicsukáinak óriási installációja várt minket. Frodót lefényképeztük az óriás-focilabdával, meg a cipőkkel.
















Egy kellően megkergült horvát szurkoló, pedig a nemzeti stopli tetején játszotta el a Titanic csúcsjelenetét: szólóban. (Ezt már a vesztesek nyugalmával tehette meg.) Közben azért jöttek más nemzetek fiai-lányai is. Olaszok, hollandok és eszméletlen mennyiségben spanyolok. Gyakorlatilag a hispán szurkolók megszállták a várost. Minden helyen nagy csoportokban gyülekeztek.

Mi a tradicionális beszerzési lehetőségek miatt elmentünk a Naschmarktba. (Kell a szervezetnek a wasabis mogyoró és a gyömbérsör.) Ezeket sikeresen be is tudtuk szerezni, Frodó pedig kapott egy citromsárga, Buffon-os pólót. Most már mások, is láthatták, hogy a család kisebbik tagja a taljánok felé húz, drukkolási szempontból. Ezután, a fő célunk felé vettük az utunkat. Várt minket az ősi Egyiptom Európába transzportált része.















Ezt elmesélni, nem nagyon lehet. Nagyon látványos, döbbenetes és gyönyörű. Több csúcsponttal. Számomra a legnagyobb élmény Psuennes arany halotti maszkja volt. Fejmagasságban, 15 cm-re, belámpázva. Hatásos volt az biztos... Minden kiállítási tárgy körbe volt járható, senkit sem tereltek, volt idő nézelődni. Aki teheti, és érdeklődik egy nagyon kicsit is ezen ősi kultúra iránt, az látogassa meg. Tényleg nagyon jó. Profi látvány, minden fal újrarakva, feliratok projektorokkal kivetítve. Plazma TV-ken meg oktatóvideókon a háttér információk. Nilsco szerint hatással volt rá az élmény, szerintem rám is.

A kiállítás megtekintése után, már csak egy kis nézelődés, és "Meki" látogatás várt ránk. Wienericekaffee az abszolút jó élmény, minden más kaja viszont sokkal-sokkal rosszabb kivitelben és ízélményben mint nálunk, kivéve a sajtburgert, az talán egy fokkal jobb volt.


















A végére maradt még egy nevezetesség a híres Hundertwasserhaus. Itt sikerült beszerezni a szuvenírek nagy részét, valamint a Red Bull Cola-t is. Ezt mindenképp meg kellett kóstolni, nem mintha, olyan jó lett volna, de szerettük volna kipróbálni Nilscoval. Szerencsére ez is sikerült. Hazafelé már sok minden nem történt, egyetlen élmény Frodónak az volt, hogy az egyik WC-hez csúszdával lehetett lejutni. Ez nem túl gyakori. Összességében elfáradva, de nagyon kellemes élményekkel tértünk haza. Bécs visszavár újra. Lehet, hogy nem jövőre, de valamikor biztosan. ... Szeretek ide járni...