2007-11-07

Egy szakma megbecsülése














Úgy érzem a tervezőgrafikus szakmát a megrendelők nagy része nem, vagy csak kicsit becsüli. Erről tehetnek ők is, de sajnos, ha jobban belegondolunk mi (mondhatok ilyent?) is. Megrendelői szempontból: ha kicsit utánanéz a dolgoknak azt látja, hogy elég beírni a "gugli"-ba ezt-azt, lesz képanyag, lesz ötlet, van rengeteg template és tutorial hegyek. (A copyright kifejezést nyugodtan elfelejthetjük.) Szinte mindent elérhető a számára. Nem szívesen költ arra, hogy SAJÁT (igen ez a kulcsszó szerintem) egyedi dolgai legyenek. Ha pedig ki is adja a pénzt, akkor csak a lehető legminimálisabb összeget szánja ezen fejlesztésre. Ebből következik, hogy a tervezőgrafikus (akinek a mindentudó "ólcsóért mindent" Pistikékkel is fel kell venni a versenyt), maga is nekiáll a template, ingyenvektor stb. kollekciók összegyűjtésére, és egyre másra készülnek a sablonmelók, megnézi mi a trend külföldön (aktuálisan liánok, virágok vagy valami nagyon minimal design), de valahogy az egyedi hangulatos és ötletes megoldások nem akaródznak megszületni. Nagyon rosz magyar szokás szerint minden az utolsó, vagy utolsó utáni pillanatban kerül megrendelési fázisba, ezáltal megint csak oda jutunk, hogy egyszerűen nincs idő arra, hogy egy jól kidolgozott projekt szülessen meg. Ezzel párosul az is, hogy a fizetési morál is alacsony szinten van. Ilyen szempontból nagyon irigylem az építészmérnököket. Egy házat akár hónapokig tervezhet, dolgozik rajt, ötletel. A tervekért milliókat kaszál. De SENKI nem kérdőjelezi meg, hogy miért kerül ennyibe. Ha viszont egy grafikus már tízezres összegekben mer nyilatkozni, akkor bizony enyhén szólva is hülyének deklarálja a t. megbízó. Hogy "-MIÉRT kerül ennyibe?" Hisz csak nyomkodja a gépet, azt kijön a késztermék. Tulajdonképp, ha jobban meggondolja, akkor a kicsi fia is meg tudja hegesztheti a kívánt projektet, hisz ő már számítógéppel született. Előbb kezelte Word-öt, mint az első értelmes mondatát kimondta volna. Abba viszont nem gondol bele, hogy bizony ez egy SZAKMA. Szabályokkal, tervezési elvekkel, nyomdai kötöttségekkel, amik bizony nem "csak úgy" ugranak elő. Nem tudom, hogyan lehetne azt elérni, hogy az emberek ne nézzék le a grafikust. Ne tekintsék másodrendűnek a munkáját. Már csak azért se, mert ha kinéz az ablakon, vagy bekapcsolja a TV-t mindenhol tervezőgrafikai munkánt lát, akkor is ha akarja, akkor is ha nem...

1 megjegyzés:

NilsCo írta...

Miért tekintik másodrendűnek az efféle munkát? Pont azért, amit mondtál. Mert el nem tudják képzelni, hogy mivel jár az, amíg a nyomtatóján kijövet kézbe veheti a sipp-supp összetákolt eredményt. Nincs rálátásuk a dologra. Egy épület hatalmas, biztos óriási munka megtervezni. De egy grafika, egy design? Ezek mind csak szépek lehetnek. Éshát valljuk be, az emberekben nem teng túl a szépérzék, ráadásul mivel igénytelen dolgokkal vannak körülvéve ebben elveszve ők is igénytelenekké válnak az efféle dolgokban (tisztelet a kivételnek).
Erről mindig csak a munkahelyemen általam készített nyilvántartás jut eszembe. Ha valami gond van vele, akkor mindig megtalálnak, hogy javítsam, de arról foggalmuk nincs, hogy mit jelentett összehozni az egészet és mibe telik menedzselni. Megbecsülést érte? Ne röhögtessen ezzel senki...
Összefoglalva: Az emberek nem becsülik azt, amire nincs rálátásuk és nem is gondolnak bele a dolgok hogyanjába. Egyszerűbb a kommersz cuccokat sajáttá átalakítani, vagy beépíteni...