Megjártuk Ausztria székesfővárosát Bécset. Reggel 5.30-kor volt az indulás Nagykanizsáról: négyen mentünk, anya, Frodó, Nilsco és én. Az odaút viszonylag rendben zajlott. Egerszegen át kellett szállni az "odavivős" buszra. Ezen már egy nagy raklap helyi már elfoglalta a helyeket, és csak egy rakplap kompromisszum árán került 4 fős társaságunk viszonylag közel egymáshoz. (Máshol ugye előre kiosszák a helyeket, nem csak oda puffan a polgár ahova akar.) Közben Nilsco-val szokás szerint megfelelő hangulatba hoztuk magunkat. Elénekeltük az összes német nyelvű slágert amit ismertünk: Diese Stadt, Anton aus Tirol, és kedvenc német reklámunk is előjött: "A.. ein Stadtmensch, aber vorsicht!...) Láttunk egy nagyon szép darus autót is, aminek az oldalára Dako-Pumpa volt írva... Hát előttünk volt a kép :) Közben az idegenvezető, már Magyarországon bemelegítést tartott: az összes útbaeső faluról elmesélte miről, kíről híres: kb. az őskortól kezdve. Ráadásul olyam monoton hangon, hogy az is bealudt volna, aki minden nap a mindentudás egyetemén edződött. Frodó egyből megtámasztotta a lehajtható ételtartót, de hamar felriadt. Közben megközelítettük Sopron városát, ahonnan már csak egy lépés volt a határ. Itt egy MOL kútnál még tartottunk egy pihenőt. Felfedeztük, hogy a 4 szoba című DVD-t hihetetlenül szemtelen módon 990 HUF-ért vesztegetik. (Ez be is lett szerezve, de csak éjjel mikor hazajöttünk.) A Nescafé automata már Frappét is generál porokból. Ajánlom mindenkinek. (Mi maradtunk azért a Segafredo-nál). Aztán felszállás és irány a "túloldal". A buszunk simán áthaladt, meg sem kellett állni. A határon azért még kintt a tábla: az EU ITT KEZDŐDIK! Mi tagadás, ebben lehet is valami. Irány az autópálya. Egyenes út Bécsbe. Első állomásunk: Schönbrunn.
Itt éltek anno a császárok. Nem olyan hatalmas, mint gondoltuk, de így is monumentális. Ezért megbeszéltük Nilsco-val, hogy a keszthelyi Festetics kastélymúzeum, ezért legalább ilyen szép. Másfél órás sorbanállással be is jutottunk az objektumba. A legrövidebb Imperial Tour-on haladtunk végig. Őszintén, kicsit többre számítottam. Valahogy olyan ez a dolog: ha már láttál 1-2 kastélyt, gyakorlatilag az összeset láttad. A szobák meglepően sötétek, még a világítás ellenére is. Nem szívesen éltem volna ott. A belső séta után, szabadon lehetett barangolni a parkban. Ez volt ami igazán jó volt. Hatalmas és gyönyörű.
A parkban egyébként nagy építkezés volt a május 24-én megrendezendő "Konzert für Europa" színpadja és egyéb kellékei kerültek a helyükre. A park egyébként ingyenesen látogatható. Nyitva van minden nap. Ezt a bécsiek rendesen ki is használták. Rengeteg futó rótta a kilóméterket a parkban. De sokan "csak úgy" lézengtek, pihentek. Ez számomra nagyon furcsa volt. Lehet, hogy nekünk is jó lenne néha csak úgy lazítani... Más kérdés, hogy úgy látom ennek azért megvannak ott a lehetőségei is. (Erről később...) A séta után már a buszra mentünk, ami a belváros felé vette az irányt. Az odaút frankón délutáni dogón keresztül ment, amin nem is csodálkozunk mert a Naschmarkt mellett haladtunk el. Ami eleve dogó generáló tényező. (Ide még visszajöttünk.)
Ezután csak elértük a leszállóhelyet, ahol a bátrabbak követhették egy 4 órás sétára az idegenvezetőt, vagy a már eddig is sokkot kapók a menekülést, gyakorlatilag bárhová, csak ne kelljen a fenti emberrel semmilyen kapcsolatba kerülni, a háromnegyed 7-es visszaindulás pillanatáig. Mi Frodó segítségével (Apa, pisilnem kell....) hamar leszakadtunk, így maradt az egyéni városnézés. Csak úgy az orrunk után idultunk és valahogy a fent említett Naschmarkt-ban kötöttünk ki.
Ez kérem az a piac, amilyennek minden piacnak lenni kellene. Minden lehet venni, a világ minden tájáról. Rengeteg extra-különleges dolog van. Minden nemzet a maga portékájával áll elő. Az olaszok tésztát, a görögök fetát, a kínaiak minden bigyót, az arabok süteményt és fűszereket árulnak. Nagyon érdekes volt. Vettünk Wasabis mogyorót, ami marha jó. Ha tudom, hogy így bírom veszek vagy egy kilót. Legalább 2 órát voltunk ott, volt "ócska piac" is, ahol még magyar rendőrsapka is volt. Azután benéztünk egy Billa-boltba helyi nevezetességekért: Mozart Kugeln, Milka, Rauch és Red Bull. Ezek nélkül nem igazán szerettem volna hazajönni. Voltunk egy kínai üzéletben itt Nilsco dobozos zselés-fűlevet vett. Érdekes íze volt. Miközben próbáltuk feldolgozni a fenti ízt velünk szemben jött egy magyar sztár: Ernyei Béla. Biztos ő is piacon volt az barátaival. Én közben szerettem volna egy újságos üzletet megnézni, hátha találok valami érdekeset, de amerre mi voltunk 1, azaz 1 db sem volt. Bár, lehet, hogy nagyon nincs is rájuk szükség, mert minden oszlopon becsületkassza rendszerrel az összes napilap megtalálható volt. Ha ez nálunk lett volna, tuti üres lett volna az összes...
Ekkor, már mindenki egy kicsit megéhezett és egy toalett is esedékes volt. Irány a "Mária Segíts" utca és az első McDonalds. Itt mindenféle nemzet fiai dolgoztak, csak tősgyökeres osztrák nem. Ezzel is alátámasztva, hogy ez a gyorséztkezdei meló, az valami nagyon alantas, bevándorlós dolog lehet. Itt viszont legalább volt sör, Nilsco legnagyobb elégedettségére. Utána már csak egy Tschibo-szaküzlet (gyerekruha és csokoládévásárlás), Wein & Co (némi helyi bor, és valami rövid ital), és legutoljára egy Nordsee üzlet, ahol a megapadt szendvics készletünket töltöttük fel. Ezek után márcsak a buszra mentünk vissza. Az osztrákok még mindig a parkok gyepén heverésztek, és nagyon jól érezték magukat. Ki-ki olvasott, kisebb társaságok beszélgettek. Nagyon jó érezték magukat. A gyep gyönyörű, sehol szemét és kutyagumi! Nagyon irigyeltem ezeket a fiatalokat és idősebbeket. Láthatóan ez ott mindennapos tevékenység.
Végül a busz megérkezett, mi pedig jöttünk hazafelé. Egy biztos, ide még visszavágyok. Vagy így, vagy úgy Bécs visszavár...
Itt éltek anno a császárok. Nem olyan hatalmas, mint gondoltuk, de így is monumentális. Ezért megbeszéltük Nilsco-val, hogy a keszthelyi Festetics kastélymúzeum, ezért legalább ilyen szép. Másfél órás sorbanállással be is jutottunk az objektumba. A legrövidebb Imperial Tour-on haladtunk végig. Őszintén, kicsit többre számítottam. Valahogy olyan ez a dolog: ha már láttál 1-2 kastélyt, gyakorlatilag az összeset láttad. A szobák meglepően sötétek, még a világítás ellenére is. Nem szívesen éltem volna ott. A belső séta után, szabadon lehetett barangolni a parkban. Ez volt ami igazán jó volt. Hatalmas és gyönyörű.
A parkban egyébként nagy építkezés volt a május 24-én megrendezendő "Konzert für Europa" színpadja és egyéb kellékei kerültek a helyükre. A park egyébként ingyenesen látogatható. Nyitva van minden nap. Ezt a bécsiek rendesen ki is használták. Rengeteg futó rótta a kilóméterket a parkban. De sokan "csak úgy" lézengtek, pihentek. Ez számomra nagyon furcsa volt. Lehet, hogy nekünk is jó lenne néha csak úgy lazítani... Más kérdés, hogy úgy látom ennek azért megvannak ott a lehetőségei is. (Erről később...) A séta után már a buszra mentünk, ami a belváros felé vette az irányt. Az odaút frankón délutáni dogón keresztül ment, amin nem is csodálkozunk mert a Naschmarkt mellett haladtunk el. Ami eleve dogó generáló tényező. (Ide még visszajöttünk.)
Ezután csak elértük a leszállóhelyet, ahol a bátrabbak követhették egy 4 órás sétára az idegenvezetőt, vagy a már eddig is sokkot kapók a menekülést, gyakorlatilag bárhová, csak ne kelljen a fenti emberrel semmilyen kapcsolatba kerülni, a háromnegyed 7-es visszaindulás pillanatáig. Mi Frodó segítségével (Apa, pisilnem kell....) hamar leszakadtunk, így maradt az egyéni városnézés. Csak úgy az orrunk után idultunk és valahogy a fent említett Naschmarkt-ban kötöttünk ki.
Ez kérem az a piac, amilyennek minden piacnak lenni kellene. Minden lehet venni, a világ minden tájáról. Rengeteg extra-különleges dolog van. Minden nemzet a maga portékájával áll elő. Az olaszok tésztát, a görögök fetát, a kínaiak minden bigyót, az arabok süteményt és fűszereket árulnak. Nagyon érdekes volt. Vettünk Wasabis mogyorót, ami marha jó. Ha tudom, hogy így bírom veszek vagy egy kilót. Legalább 2 órát voltunk ott, volt "ócska piac" is, ahol még magyar rendőrsapka is volt. Azután benéztünk egy Billa-boltba helyi nevezetességekért: Mozart Kugeln, Milka, Rauch és Red Bull. Ezek nélkül nem igazán szerettem volna hazajönni. Voltunk egy kínai üzéletben itt Nilsco dobozos zselés-fűlevet vett. Érdekes íze volt. Miközben próbáltuk feldolgozni a fenti ízt velünk szemben jött egy magyar sztár: Ernyei Béla. Biztos ő is piacon volt az barátaival. Én közben szerettem volna egy újságos üzletet megnézni, hátha találok valami érdekeset, de amerre mi voltunk 1, azaz 1 db sem volt. Bár, lehet, hogy nagyon nincs is rájuk szükség, mert minden oszlopon becsületkassza rendszerrel az összes napilap megtalálható volt. Ha ez nálunk lett volna, tuti üres lett volna az összes...
Ekkor, már mindenki egy kicsit megéhezett és egy toalett is esedékes volt. Irány a "Mária Segíts" utca és az első McDonalds. Itt mindenféle nemzet fiai dolgoztak, csak tősgyökeres osztrák nem. Ezzel is alátámasztva, hogy ez a gyorséztkezdei meló, az valami nagyon alantas, bevándorlós dolog lehet. Itt viszont legalább volt sör, Nilsco legnagyobb elégedettségére. Utána már csak egy Tschibo-szaküzlet (gyerekruha és csokoládévásárlás), Wein & Co (némi helyi bor, és valami rövid ital), és legutoljára egy Nordsee üzlet, ahol a megapadt szendvics készletünket töltöttük fel. Ezek után márcsak a buszra mentünk vissza. Az osztrákok még mindig a parkok gyepén heverésztek, és nagyon jól érezték magukat. Ki-ki olvasott, kisebb társaságok beszélgettek. Nagyon jó érezték magukat. A gyep gyönyörű, sehol szemét és kutyagumi! Nagyon irigyeltem ezeket a fiatalokat és idősebbeket. Láthatóan ez ott mindennapos tevékenység.
Végül a busz megérkezett, mi pedig jöttünk hazafelé. Egy biztos, ide még visszavágyok. Vagy így, vagy úgy Bécs visszavár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése