Kezdem elhinni, hogy vannak olyan rémséges elemek a végtelenségben, melyek az emberiség közös tudatában valahol nagyon mélyen gyökeredznek. Erre akkor jöttem rá, mikot Frodó fiam tegnap este az Óz a nagy varázslót nézte – ékes angol nyelven –, a TCM csatornán. Egész addig érdekelte a dolog, amíg a Nyugati boszorkány meg nem jelent. Ekkor olyan menekülésbe kezdett, az én tini nindzsa teknőcökön edződött porontyom, hogy ahoz képest az olimpiai 100 méteres sprint: nyugdíjas öregesszonyok járóbotos dekatlonjára hajazott. Gyerekekkoromra visszaemlékezve belőlem is hasonló élményt váltott ki a látvány, de én a moziból nem igazán tudtam elrohanni. Viszont nyomait a mai napig érzem. Feleségem édesanyja is hasonló élémnyekről számolt be neki. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a gyermeki lelkelnek kifejezetten káros az Óz nézegetése, mert olyan ősi félelmeket szed elő, hogy nincs az a sztárpszichiáter aki Bill Gates vagyonának feléért elválalná a komplett kúrát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése